Írásom témája az Emberfia alakjának, szerepkörének bemutatása és a fogalom jelentésének tisztázása. Megpróbálom kimutatni, hogy a hétköznapi jelentésű embernek a fiából hogyan lett nagybetűs Emberfia, azaz üdvösségközvetítő; hogyan lett a fogalomból krisztusi fenségcím az apokrif iratokban. Az apokrif iratokat (az etióp Hénok könyve, Ezdrás negyedik könyve, Qumráni tekercsek) Dániel könyvének 7. fejezetével hasonlítom össze. Az Emberfia a személyes messianizmus egyik alakja a dávidi Messiás-király (Iz 9,5-6; 11,19; Mik 5,1-5; Zak 9,9), a prófétai Messiás (MTörv 18,15-19; Mal 3,23-24), Jahve szolgája vagy a papi Messiás (Iz 42,1-9; 49,16; 50,4-11; 52,13-53,12) mellett.1 Ebből kiindulva megpróbálom kimutatni, hogy ez utóbbi négy messiási alak jellemzője hogyan hatott az Emberfia fogalom üdvösségközvetítő jelentésének kialakulására.
Az Emberfia Dániel könyvében
9. Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, és egy Ősöreg leült; a ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lobogó lángoló tűz, kerekei égő tűz.
10. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült, és a könyveket felnyitották.
11. Amint néztem, láttam, hogy az elbeszélt nagy dolgok miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot, a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégessék.
12. A többi vadállattól is elvették a hatalmat, és meghatározták, hogy mikortól meddig tartson életük ideje.
13. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték,
14. És ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul [...]
26. Aztán leül a bíróság, hogy hatalmát elvegyék, összetiporják, és mindörökre megsemmisítsék,
27. És az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.2
Az idézett részben két kinyilatkoztatást találunk, és két perspektívát: az első kinyilatkoztatásban Isten jelenik meg, aki a káosz és a teremtmények felett teljhatalmú Ur; ő a világ feletti bíró, akit mennyei tanácsadók vesznek körül; uralma örökkévaló, univerzális; a másodikban kitűnik, hogy a világbirodalom létrejötte után helyébe egy általa kiválasztott embert küld majd, aki szintén uralkodni fog mindörökké.3 Az égben a Fölséges megítéli a vadállatokat és átadja a hatalmat az Emberfiának (7,13-14); utána láthatjuk ennek az égi események földi következményeit (7,19-27): a pogány országok megsemmisülnek, és a választott nép hívő maradéka - a Magasságbeli szentjei - megkapják a királyságot.4
A 9., 10., 13., 14. versek egy költeményhez hasonlítanak, és önálló egységet képeznek; innen kiindulva érthetjük meg az Emberfia személyét. Az Emberfia a mennyei udvartartásban jelenik meg. A 9-10. versekben az Ősöreg elnöklete alatt összeül a mennyei bíróság. Az Ősöreg maga Isten. Az Ősöreg megnevezést a látomás számára alkotta meg a szerző, amelyben megjelenik Isten minden időt átfogó tevékenysége (vö. Jób 36,26; Zsolt 102,25; Iz 41,4). Az Ősöreget körülvevő jelenségek, mint „ruhája fehér volt, mint a hó", „fején a haj tiszta, mint a gyapjú" a teofánia elemei; Isten világfelettiségére és szentségére utalnak. Az Ősöreg isteni trónja az Ezekiel prófétánál ismert kerekekkel ellátott trónkocsi (Ez 1,15; 10,15-21), tűzbe borulva (Ez 1,13). Ez Isten megközelíthetetlen szentségének kifejezője. A bíróság megjelenése a világtörténelem lezárását és Isten örök királyi uralmának megkezdést hirdeti.
Isten aggastyánként jelenik meg; ekkor látható az ég felhőin, mint egy emberfia, előremegy az Isten trónusáig, és megkapja az egyetemes királyságot. A 13-14. versekből világosan látszik, hogy a végső győzelem nem az embertelen vadállat-birodalmak oldalán lesz, hanem a másik oldalon, melyet az Emberfia alakja jellemez. Az Emberfia birodalma nem az elnyomás és a kegyetlenség híveié lesz, akiknek a nyers erőszak az evangéliuma. Az Emberfia egy eszményi uralmat, birodalmat testesít meg. Ebben a részben egy alak jön az ég felhőin, „valaki [...], aki emberfiához hasonló", és akinek a királyság adatik. A 18. és a 27. versben viszont ugyanez a királyi uralom nem egy valakinek adatik, aki emberfiához hasonló, hanem a Magasságbeli szentjeinek, vagyis Isten népének.5 A látomásban az Emberfia és a Magasságbeli szentjei egyszerre jelentik a messiási népet és azt, aki személyében felöleli és képviseli a népet; egyszerre hordozzák a kollektív és az individuális valóságot. A látomásból kitűnik, hogy nem közönséges halandóról van szó. Az Emberfia égi alakként, Isten népének fejeként jelenik meg, de a szerző nem tekinti isteni lénynek.
A 13-14. versekben az Emberfia megnevezés egy hasonlat. Szemben a négy vadállattal, amelyek az istenellenes birodalmakat és azok uralmát jelenítik meg, a végidőbeli és örök isteni uralmat s annak emberhez méltó voltát az emberfiához hasonló alakja jelképezi.6 Ezek a versek a Sion-Dávid koncepcióra nyúlnak vissza, és a teremtésteológiára: a Zsolt 89-ben Jahve az ég és föld teremtője; legyőzi a káoszt; szent tanácsadóival körbevéve trónol; Isten népéből egy férfit választ ki, aki képviselője világfeletti uralmának; akinek a trónját mindörökre megerősíti (Dávid). Dániel könyvében Sion háza (2Sám 7,17) Isten népe, az új Izrael lesz.7 A rabbinista irodalom egyik kimagasló alakja, Akiba rabbi a Dávid törzséből származó Messiást látja a 7,13-14-ben. Továbbá megjegyzi a 7,9 alapján, hogy a trónokat Isten és Dávid számára állították föl.8
Az Emberfia korporatív személyiség, aki együtt jelöli a személyt és az általa képviselt népet; és lehet kollektív, ahol a nép puszta szimbóluma.9 Az Emberfia, aki az ég felhőin jön el, Isten országának és a magasságbeli szentjeinek, vagyis a világbirodalmak helyébe lépő igaz Izraelnek eszkatologikus képviselője. A végső időkben eljövő Isten országának emberséges voltát szimbolizálja.10 A Dániel könyvében szereplő Emberfia nem tölt be üdvösségközvetítő feladatot, maga a név nem fenségcím; mivel a neki szánt hatalmat és királyságot csak az ellenséges vadállatokon kimondott isteni ítélet után kapja meg, ezért nincs bírói szerepe; nem tituláris értelemben használt fogalom.11
Az etióp Hénok látomásai az Emberfiáról és a választottról
Az Emberfia-hagyomány a könyv második részében az ún. képes beszédek traktátusában van (37-71. fejezet), a második és a harmadik képes beszédben (47-57., 58-69. fejezet) és a zárófejezetében (70-71.).12
45,3: Azon a napon választottam a dicsőség trónján fog ülni, és osztályozza (az emberek) cselekedeteit, és számtalan lakóhelyük lesz [...]
46.1. Láttam ott azt, akinek ősöreg feje (volt), és feje olyan fehér (volt), mint a gyapjú, mellette (volt) egy másik, akinek az arca úgy néz(ett) ki, mint egy emberé, és arca annyira tele (volt) kedvességgel, mint az egyik szent angyalé.
2. Kérdezősködtem az angyaltól, aki velem jött, és megmutatott nekem minden titkot, a felől az Emberfia felől, hogy ki ő, honnan származott, (és) miért jár ősöreg fejjel.
3. Válaszolt nekem, és így szólt hozzám: Ez az Emberfia, akié az igazságosság, akinél az igazságosság lakik, és aki kinyilatkoztatja annak minden kincsét, ami el van rejtve, mert a Szellemek Ura előtt jóravalóságban örökre túltesz mindenen.
4. Ez az Emberfia, akit láttál, felállítja a királyokat és hatalmasokat fekvőhelyükről, és az erőseket trónjukról, megoldja az erősek gyeplőjét, és szétmorzsolja a bűnösök fogait [...]
47,3: Azokban a napokban láttam, hogyan ült az Ősöreg dicsőségének trónjára, és felnyitották előtte az élők könyveit, és előtte állt egész serege, mely fent a mennyekben és körülötte van [.]
48.2. Abban az órában az az Emberfia a Szellemek Uránál volt, és kijelentették nevét az Ősöreg előtt.
3. Mielőtt a nap és az (állatövi) jegyek alkottattak, (és) mielőtt a menny csillagai készültek, neve már meg lett említve a Szellemek Ura előtt.
4. Bot lesz az igazak és a szentek számára, hogy rátámaszkodjanak, és el ne vesszenek; a népek világossága és azoknak reménye lesz, akiknek szomorú a szívük.
5. Mindnyájan leborulnak előtte, akik a szárazföldön laknak, és imádják és dicsőítik, dicsérik és dicsőítő éneket zengenek a Szellemek Ura nevének.
6. E célból lett kiválasztva és elrejtve (Isten) előtt, mielőtt a világ alkottatott volna, és mindörökké előtte marad.
7. A Szellemek Urának bölcsessége nyilatkoztatta ki őt a szenteknek és az igazaknak; hiszen ő védi az igazak sorsát, mert gyűlölték és megvetették az igazságtalanságnak ezt a világát, és minden cselekedetét és útját gyűlölték a Szellemek Urának nevében; hiszen az ő nevében fognak üdvözülni, és ő életük megbosszulója [.]
49, 2 Mivel a választott a Szellemek Ura előtt áll, és dicsősége örökkön örökké, és hatalma nemzedékről nemzedékre megmarad.
3. Benne lakik a bölcsesség Lelke és annak a Lelke, aki belátást ad, és a tanítás és erő Lelke és azoknak a Lelke, akik igazságosságban hunytak el [.]
51,2: Ő kiválasztja közülük az igazakat, mert közel van megváltásuk napja. A választott ül majd azokban a napokban trónomon, és a bölcsesség minden titka napvilágra kerül szájának gondolataiból, mert a Szellemek Ura adta neki, és dicsőítette meg őt.
62,2. .hogy fölismerjétek választottamat. A Szellemek Ura ültette őt dicsőségének trónjára. Az igazságosság Lelke öntetett ki rá; szájának beszéde megölt minden bűnöst, és minden igaztalan megsemmisült színe előtt.
5. Egyik részük fel fog nézni a másikra; megrémülnek, lesütik szemüket, és fájdalom tör rájuk, ha majd meglátják azt az Embernek Fiát dicsőségének trónján.
7. Az Emberfia azelőtt el volt rejtve, és a Legfőbb megőrizte őt hatalmában, és kinyilatkoztatta a választottaknak.
9. Minden király és hatalmas... arcra borulnak majd előtte, és imádják, abba az Emberfiába vetik reményüket, őt kérlelik, és tőle könyörögnek irgalmat.
14. A Szellemek Ura lakik majd fölöttük, és azzal az Emberfiával fognak együtt enni, lefeküdni és felkelni mindörökké.
71,14. Hozzám lépett (az angyal), köszöntött hangjával, és így szólt hozzám: Te vagy az Embernek Fia, aki az igazságosság végett fog születni; igazságosság lakik feletted, és az Ősöreg Fej igazságossága nem hagy el téged.
15. [...] Békét kiált neked az eljövendő világ nevében; mert onnan származik a békesség a világ teremtése óta, és így történik majd veled örökké és örökkön örökké.13
Hénok az Emberfia alakjának megjelölésére, megnevezésére több fogalmat használ: walda sabeemberfia (46-47.; 48,2-7), walda be'esi a férfinak a fia (62,5; 69,29) és walda equala emma'chejaw az élők anyja ivadékainak fia (62,7.9.14; 63,11; 69,26.27).14
A 46-47., 48,2-7 hasonlít leginkább a Dán 7,13-14-hez, viszont Hénok úgy mutatja be az Emberfiát, mint aki ősidőktől fogva Istennél létezik, és az ítéletben, valamint az eszkatologikus üdvösség közvetítésében különleges szerepe lesz. Itt az Emberfia égi, preegzisztens individuumként jelenik meg, akit Isten a világ teremtése előtt a szentek és igazak ellen elkövetett bűnök eszkatologikus bosszúállójává, a föld királyainak és hatalmasainak bírájává rendelt, aki az ítélet pillanatáig Isten előtt elrejtve készenlétben létezik. Hénok parabolájában az Emberfia titokzatos lény, aki Isten közelségében tartózkodik, birtokolja az igazságot, és kinyilatkoztatja az üdvösség javait, amelyeket az idők végére tartogatnak, akkor majd a dicsőség trónusán ül mint egyetemes ítélőbíró, üdvözítő, és bosszút áll az igazakért.15
Hénok a harmadik képes beszédben az Emberfiát a kiválasztott és igazságos személlyel azonosítja (a szolga Iz 42,1; 53,11-ben), az Ur Felkentjével (Messiás, 48,10; 49,2; 62,5.7.9.14; 69,26-29), aki megkapja a bölcsesség lelkét (vö. Iz 11). Itt a választott nem preegzisztens égi lény, hanem az emberi faj tagja (walda be'esi, a férfinak a fia, walda equala emma'chejaw, az élők anyja ivadékainak fia kifejezések tanúsítják).
A 71,14-ben Hénokot szólítja meg a szerző ezzel a címmel. Hénok a mennybe vétetik az Emberfiához (70,1), és az Ősöreg előtt egy angyal Hénokot mint Emberfiát köszönti. A 48,2-4-ben az Emberfiát a teremtés előtt megnevezik, és ő a nemzetek világossága. Ő a legfőbb bíró (61,8), aki elpusztítja a gonoszakat, uralkodik mindenek felett (62,1-6), az utolsó napon pedig együtt vacsorázik az igazakkal (62,13-14).16
A parabolák könyve (Messiási könyv) két messiási alakról beszél: egyrészt az igazságosság és a hűség választottját mutatja be (39,6), és két alkalommal Felkentnek, vagyis Messiásnak nevezi (48,10; 52,4); másrészt az Emberfia a bűnösök egyetemes bírója, az igazak és kiválasztottak jutalmazója, összegyűjtője. Mindkét alak kapcsolódik a Szellemek Urához és a napok fejedelméhez. A választottól eltérően az Emberfia öröktől fogva részesül a kiválasztásban (48,3.6.8; 62,7), akit a végső kinyilatkoztatás előtt bemutatnak a kiválasztottaknak (48,7; 52,7), és akit az igazak védőjének hívnak, a népek világosságának (48,4).17
Hénoknál az ószövetségi remények egyesülnek az Emberfia fogalomban: mindenki imádja, mindent tud az igazak tetteiről, megmenti az igazakat, a népek világossága stb. A Hén 48,8-10 a Zsolt 2,1-2-vel rokon, itt összemosódik az Emberfia és a Messiás alakja18; a 49,1-4 az Iz 11,2-vel és a Iz 42,1-el mutat rokonságot, amelyben a szolga és az Emberfia alakja ötvöződik: a 62,62-ben feltűnő felmegasztalás Iz 52,15-el mutat hasonlóságot; a 38,2-ben és az Iz 53,11-ben az igazzal találkozunk; a 48,3-4-ben és az Iz 49,1-ben a kiválasztásról értesülünk.19
A hénoki Emberfia rokonságot mutat a bölcsességi irodalommal: az Emberfia öröktől fogva létezik - a bölcsesség minden teremtett dolog előtt létezik, Isten általa teremtette a világot, megtestesült a Tórában, ami a bölcsesség földi megjelenése. A Bölcs-ben megjelenik egy titokzatos ember, aki igaz és megítéli a gonoszakat, a föld királyait (Bölcs 3,8). A Bölcs 2,16-18; 5,5 az igazat Isten fiának nevezi, a Messiás alakjával kapcsolja össze (Zsolt 2,7).20
Ezdrás látomása a tengerből kiemelkedő emberről, férfiról
Az Emberfiáról szóló részek a végidőbeli eseményekről szóló 6. látomásban találhatóak.
És történt hét nap múltán, hogy álmot láttam éjszaka. És láttam, hogy íme, szél támad a tengerből, hogy fölkavarja annak minden habját. És néztem, és lám (a szél a tenger öléből elősodort egy emberhez hasonló lényt. Néztem és lám) ez az ember repült az ég felhői közt. És ha erre vagy arra fordította arcát, hogy odanézzen, amire rátekintett, remegni kezdett. Amikor pedig hang tört elő a szájából, minden fölizzott, ami meghallotta szavát, ahogyan megolvad a viasz. És láttam, hogy akkora embertömeg gyűlt össze, amelynek se szeri, se száma, az ég négy szele felől, hogy legyőzzék az embert, aki a tengerből kelt elő. És láttam, és lám egy nagy hegyet faragott magának, és a csúcsára repült [.]
És ezek után láttam magát az embert, amint leereszkedett a hegyről, és odahívott egy másik, békés sereget. Sok arc fordult felé, némelyik örvendezve, másik szomorúan, voltak ott megkötözöttek, volatak, akik áldozati adományokat hoztak., és kértem a Magasságost mondván [...] Most tárd fel még előttem ennek az álomnak az értelmét is [.]
Az, aki abban az időben veszedelmet zúdít a világra, maga őriz meg a veszedelembe sodrók közül mindazt, akinek jó cselekedetei vannak, és hisz a Mindenhatóban [.] A látomás értelme ez: Láttál egy férfit kiemelkedni a tenger közepéből. Ő az, akit a Magasságos régi idők óta készen tart arra, hogy általa szabadítsa meg a teremtett világot. Ő kormányozza majd azokat, akik megmaradnak. És láttad, hogy szájából valami szél, tűz és vihar tör elő, és nem tartott kezében sem kardot, sem fegyvert, és mégis elsöpri az ellene támadó sokaság rohamát. Ennek ez az értelme: Íme jönnek a napok, amikor a Magasságos kezdi megszabadítani azokat, akik a földön élnek. A lelki zavar fogja el azokat, akik a földön laknak. Azon gondolkodnak, hogy egymás ellen harcra keljenek: város város ellen, ország ország ellen, nép nép ellen, birodalom birodalom ellen. Amikor pedig mindez megtörténik, és megvalósulnak a jelek,21 amelyeket már korábban megmutattam neked, akkor a világba lép az én fiam, akit a tengerből kiemelkedni láttál. És akkor minden nemzet meghallja az ő szavát, és elhagyja mindegyik a saját földjét [.] Ő pedig megáll a Sion-hegy ormán. Sion hegye akkor láthatóvá lesz, és megmutatkozik mindenki előtt, feldíszítve [.]
Az én fiam személyesen mond vádat az összegyülekező népre, rámutatva bűneikre, amelyek hasonlatosak a viharhoz, és szemükre hányja majd rossz gondolataikat, rájuk zúdítja a kínokat, amelyek nyomban gyötörni kezdik őket. Elpusztítja őket erőlködés nélkül, egyetlen határozattal, amely olyan, mint a tűz [.]
Azt mondtam: Uralkodó Úr, magyarázd meg nekem, miért láttam a tenger közepéből kiemelkedni a férfit. És azt mondta nekem: Amint senki sem fürkészheti ki, vagyis ismerheti meg, hogy mit rejt a tenger, úgy az én fiamat sem láthatja senki a földön, azok sem, akik vele vannak, csak azon a napon [...]22
Az Emberfia a végső idők eseményeinek központi alakja. A látomás magyarázatában az Emberfia úgy tűnik fel, mint aki a világ megalkotása előtt teremtetett, és Isten előtt elrejtett egészen a bírói hivatalának betöltéséig, továbbá úgy jelenik meg, mint végidőbeli harcos, aki megsemmisíti a pogányokat. Ezdrás a végítéletet háborúként mutatja be.23 A látomás értelmezésében az ember helyett a férfi, a fiam (keresztény kiegészítés) kifejezést használja a szerző.
A Messiás alakja az Emberfiáéhoz hasonlít: ő is az idők végéig rejtve létezik, ő lesz a végidőbeli ítélkezés bírája, ő fog Izraelen tartósan uralkodni, de nem értelmezi címként.24 A 4Ezd-ban az Emberfia égi alak, mert az ég felhőin repül; individuum, akinek megjelenésével a régi világidő befejeződik és az új kezdődik; Isten általa akarja a teremtést megváltani; Isten képviselője; a végítélet és az üdvösség beteljesítője.25
Az Emberfia fogalmat nem kollektív, hanem individuális szimbólumként használja, az Emberfia alakját messianisztikus módon értelmezi és preegzisztens, transzcendens, mennyei alakként mutatja be.26
Qumrán
A qumráni közösség két felkent érkezését várta. A qumráni szövegtöredékekben különböző eszkatologikus személyiségek jelennek meg, általában két fő szerepben, királyként és főpapként. Az eszkatologikus szövegtöredékek egyetlen személy jövőbeli aktivitásáról tudósítanak, aki lehet király (4Q 252, 4Q 246, 4Q 285), pap (4Q 541), mennyei alak (4Q 374-377, 4Q 521).27 A qumráni szövegek az Isten és felkentje viszonyát az atyai-fiúi leszármazás terminológiájával illusztrálják, Istent a Messiás atyjaként mutatják be (4Q 246, 4Q 369). A szövegekben Isten nemzi a Messiást, és az eszkatologikus főhős az Isten fia és az Emberfia nevet kapja.
A qumráni töredékeknek van egy csoportja, amely kapcsolódik a Dániel könyvéhez, ezek a Pszeudo-Dániel-i töredékek (4Q 243-245). Sok utalás történik Dániel látomására: nagy királyság; első uralom (4Q 243, D-csoport, Látomás a négy királyságról, 1-4.); néven nevezettek egybegyűlése (4Q 243, F-csoport, Eszkatologikus töredék, 1-5.); gonoszság kiirtása (4Q 243, Ms c 1-6.).28
A qumráni szövegtöredékekben van egy Isten fia-szöveg (4Q 246), amely egy olyan Messiásról beszél, aki hasonlít az etióp Hénok és 4Ezd üdvösséghozó alakjához. A szövegtöredék első részében egy föllépő király jelenik meg, aki a leghatalmasabb lesz a földön; minden király békét köt vele, és neki szolgálnak; a nevében megszilárdul a királyság. Itt a Nagyúr fia megnevezés szerepel (4Q 246, col. I. 7-9.). A következő részben Isten fiának, a Magasságos fiának nevezik, uralma örök uralom lesz, igazságos uralkodó, Isten ereje segíti a harcokban, a mélység feletti uralom is az övé (4Q 246, col. II. 1-9.).29
Összegzés
A megvizsgált szövegekből kitűnik, hogy a hétköznapi értelemben használt emberfia kifejezés jelentése fokozatosan telt meg messiási töltetekkel, Istenre vonatkozó jelölésekkel, és lett fenségcím. A kollektív jelentésből hosszú idő elteltével lett individuális jelentésű fogalom; és ez a folyamat több mint négy évszázadot foglal magába. Az Emberfia fogalom fenségcímként való vizsgálata nehéz, mert a fogalom sosem szerepelt hitvallásokban. Az Emberfia az idők végezetével eljön nagy hatalommal és dicsőséggel az ég felhőin: ez az Emberfia-hagyomány legősibb rétege.
A Dán 7. fejezetének a központjában az ünnepélyes ítélet áll a történelem és a négy vadállat által megjelenített istenellenes erők felett, és az uralom átadása az Emberfia által jelképezett választott népnek. Itt az Emberfia korporatív személyiség, aki egyszerre jelöl egy személyt és az általa képviselt népet.
Hénok könyvében már individuális jelentést kap és fenségcímmé válik a fogalom: az Emberfia égi, preegzisztens individuum, akit Isten a világ teremtése előtt a szentek és igazak ellen elkövetett bűnök eszkatologikus bosszúállójává, bírájává tett; és aki Istennél az ítélet pillanatáig rejtve marad. A könyvben a Messiásról szóló elképzelések összeolvadnak az Emberfiáról szólókkal.
Ezdrás 4. könyve továbbviszi az individuális értelmezését: itt az Emberfia a világ megalkotása előtt teremtetett, aki egyben végidőbeli harcos, transzcendens, égi alak, és Isten képviselője, a teremtés megváltója. Ezdrásnál az Emberfiára szállnak a Messiás feladatai: Isten ellenségeinek megsemmisítése, Isten országának helyreállítása.
Jegyzetek
1 Kránitz Mihály, Alapvető hittan II. SZIT, Budapest 1999, 104-107.
2 Ó- és Újszövetségi Szentírás. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997, 975-976.
3 Haag, Ernst, Daniel (Die Neue Echter Bibel. Kommentar zum Altentestament mit der Einheitsübersetzung). Echter Verlag, Würzburg 1993, 11-15.
4 Schmatovich János, Bevezetés az Ószövetségbe. Agapé, Szeged 2001, 450-451.
5 Wallace S., Ronald, Dániel könyve. Harmat Kiadó, Budapest 1998, 127-130.
6 Rózsa Huba, Üdvösségközvetítők az Ószövetségben. SZIT, Budapest 2001, 308-310.
7 Haag, Ernst: i. m. 11-15.
8 Vermes Géza, A zsidó Jézus. Osiris Kiadó, Budapest 1998, 219.
9 Kránitz Mihály, Alapvető hittan II. 108-109.
10 Kasper, Walter, Jézus a Krisztus. Vigilia Kiadó, Budapest 1996, 120.
11 Rózsa Huba, Üdvösségközvetítők az Ószövetségben, 310.
12 Bádilitá, Cristian, Apocalipsa lui Ioan ín traditia iudeo-crestina. Humanitas, Bucure§ti 1998, 13-23.
13 Vanyó László, Apokrifek.. SZIT, Budapest, 1998 66-74.; 79-80.; 88-89.
14 Vermes Géza, A zsidó Jézus, 222.
15 Delorme, Jean, Emberfia. In: Léon-Dufour, Xavier (szerk.): Biblikus teológiai szótár. SZIT, Budapest 1971, 306.
16 Brown E., Raymond - Perkins, Pheme - Saldarini I., Anthony, Apokrifek. Holt-tengeri tekercsek. Egyéb zsidó irodalom. In: Brown, R.E. -Fitzmyer, J.A. - Murphy, R. E. (szerk.): Jeromos Bibliakommentár III. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2003, 78.
17 Kránitz Mihály, Alapvető hittan II. 114-115.
18 Gnilka, Joachim, A názáreti Jézus. SZIT, Budapest 2001, 303.
19 Székely János, Az Újszövetség teológiája. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003, 65.
20 Uo. 66.
21 Vö. Lk 21,9-10.12, 25-26: „Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek."
22 Adamik Tamás, Apokrif iratok: Apokalipszisek. Telosz Kiadó, Budapest 1997, 42-45..
23 Rózsa Huba, Üdvösségközvetítők az Ószövetségben. 332-335.
24 Gnilka, Joachim, A názáreti Jézus. SZIT, Budapest 2001, 303.
25 Vermes Géza: i. m. 337.
26 Xeravits Géza, Megjegyzések az „Emberfia" alakjának egyes kori zsidó értelmezéseihez.Pannonhalmi Szemle, 2002 (X) 4/34-43.
27 Maróth Miklós, Qumráni szövegek magyarul. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 1998, 206-210.
28 Fröhlich Ida, A Qumráni szövegek magyarul. SZIT, PiliscsabaBudapest, 2000 235-240.
29 Maróth Miklós: i. m. 209-210.
0 megjegyzés: